...Hogy milyen érzés az, amikor a gyermek kezét el kell engedned...? Szülőként sokan ismerik a fenti kérdésre adandó választ…Ám amikor végignézünk egy üres osztálytermen, miközben megelevenednek az emlékek, a hosszú időn keresztül kialakult szokások, a csöndben is halljuk valamelyik gyermek hangját, míg végigsimítjuk az üres padját...? No, az egy másfajta érzés...Ez adja sokunknak máig ennek a pályának a szépségét, erejét... Már a múlté az összes átélt, pillanatnyi nehézség-bosszúság ... - ahogyan egy 'családban' ez lenni szokott, hiszen egy osztály sem más, mint egy család... Nézzük a falat, amelyen az ő szorgos kis kezük "komoly" munkái díszelegnek..., a digitáblát, ahová számtalanszor kivetítettük a feladatokat és szinte halljuk az ujjongást, amikor a csoport vagy az "egyéni" válasz eredménye egyezett ... Tekintetünk a tanári asztalra téved, amelyen az üzenők, a kijavított dogák, a nekünk készített kis szeretet-rajzok sorakoztak... Ezer és ezer emlék... A VAKÁCIÓ szó, amelynek betűit is együtt alkották meg, s került fel a falra, most, június 21-én a Petőfi Sándor Általános Iskola nem minden osztályának jelzi ugyanazt a nyári szünetet: a negyedikesek felsősök lettek és a most elballagott nyolcadikosok egy új életszakaszba lépnek. Láttunk csodálatosan szép műsort, amit hosszú heteken át a szülőkkel titokban készítettek elő a gyerekek, a kitartásuk, a mérhetetlen szeretetük, fantasztikus leleményességük, tudásuk, igényességük bravúros bizonyítéka ez, s a meghatottságtól ezer könnyet csalt a szemünkbe... A nagyszerű forgatókönyv alapján, gyönyörű díszlettel komponált 8.osztályos ballagás is az ajándékunk volt, ahol -a csengettyűsök, a szóló zongorajáték, a szép szavalatok, a fergeteges táncbemutató mellett az ünnepség részeként, az elfogadás és 'megbékélés' jeleként 5 szépséges postagalambot is röptetett osztályfőnökükkel a búcsúzó osztály...
Köszönjük a bájukat, a csetlő-botló "gyermekségüket", az összes apró-cseprő kis sutaságukat, hiszen MÉG IGAZI GYEREKEK, akiknek MI, FELNŐTTEK TANÍTJUK AZ ÉLETET! Adjon a Teremtő számukra élhető jövőt és világot, tartást, emberséget és annyi tudást, amennyit a sors es az élet megkövetel tőlük... Mindegyikük egy külön kis egyéniség, s valamennyiüket a szívünkbe zártuk... Köszönjük, hogy pedagógusaik lehettünk...
